Megtaláltuk Klein Robikát!
Sokáig elveszettnek hitték, de a Stallone Magazin szakértőgárdája sok éves kutatás után nyomára akadt a rejtélyes Klein Robikának.
Birtokunkba került egy koponyadarab, ami alapján igazságügyi szakértői módszerekkel rekonstruáltuk az arccsontokat, majd a rekonstruált arccsontok alapján rekonstruáltuk az illető arcát.
Ilyen lehetett Klein Robika '56-ban:
 |
| Klein Robi régen |
Így nézne ki Klein Robika manapság (a kép age progression technológiával készült):
 |
| Klein Robi ma |
Mivel az arckép rendelkezésünkre állt, további szívós kutatómunkával nyomára akadtunk Klein Robikának néhány korabeli fotón, így a Stallone Magazin történész-szakprofesszorainak segítségével létrehoztunk egy fényképsorozatot amin végigkövethetjük Klein Robika '56-os hőstetteit:
 |
| Ott ácsorog, ez az első kép amin feltűnik |
 |
| Amikor ez a kép készült, még élt a Klein Robika |
 |
| A kivégzőosztag előtt |
 |
| Itt már túlélte a kivégzést a Robi |
 |
| Klein Robika festette fel a W.C. feliratot a ledöntött szoborra |
 |
| Ezen nem a Klein Robika van, de róla is van egy hasonló kép |
Robika zserbó családban született Angyalföldön. Szüleiről csak annyit tudni biztosan, hogy zserbók.
Jó tanuló volt, ám ha becsúszott egy ötös, édesapja a kor szokásához híven agyonverte őt.
Mivel otthon eléggé ingerszegény környezetben éltek, sokat járta az utcákat Robika, egy Lacika nevű fiú volt a barátja, akinek a sorsáról sajnos semmit sem tudtunk kideríteni.
(Megjegyzés: nem vagyunk benne teljesen biztosak hogy ez az állítólagos "Lacika" tényleg létezett, Klein úr története elég zavaros volt ezen a ponton.)
Ő is túlélte a kivégzést, mint Dózsa György.
 |
| Dózsa Gyuri, "Rózsi" |
Dózsa Györgyöt megpróbálták elégetni, Klein Robikát pedig a szovjet megszállók gépfegyveres kivégzőosztaga vette célkeresztbe. Elbaszták! A meszesgödörből egy túlélőtársába kapaszkodva élve elmenekült, és új életet kezdett Kőbányán, ahol sörhabverőként állt munkába.
A forradalmat követő megtorlási hullám Robikát is elérte, '57 áprilisában megint a kivégzőosztag előtt állt. Ezúttal pár töltény el is találta Kleint, de szerencsére egyik sem ért létfontosságú szervet, így Robika kicsit bicegve ugyan, de visszatérhetett a sörgyári brigádba.
A '60-as években sztahanovistaként élen járt a termelési mutatók felpörgetésében, amit munkatársai nem néztek jó szemmel. A parizeres szendvicsébe halálos mérget rejtettek, amit hősünk gyanútlanul el is fogyasztott. Ezúttal el is temették a Robikát, akiben azonban még maradt annyi szufla, hogy kiverekedje magát a 6 láb mélyen fekvő, lehegesztett fémkoporsóból.
Az eset után Klein Robika a Fővárosi Levéltárban helyezkedett el portásként.
A kollégák kedvelték Robit (aki ekkoriban már nem szerette, ha Robikának szólítják) - az Állam viszont nem túlzottan. '56-os szerepvállalása miatt élete végéig üldözték. Róbert a Calvin nevet felvéve Amerikában próbált szerencsét, alsónadrágtervezőként.
Robi ma csendesen él new yorki birtokán a családjával, hőstetteit illetően szerényen, de büszkeséggel számolt be riporterünknek kalandos életéről.
(Mr. Klein tiszteletbeli tagja az 1956-os Forradalmi Emlékbizottságnak.)
 |
| Forradalmi Emlékbizottság |
Hogy eldöntsünk egy régi vitát, '56-os portrésorozatunk többi riportalanyához hasonlóan Klein Róbertet is megkérdeztük, szerinte forradalom vagy ellenforradalom volt-e '56?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése